A delfin �s kicsinye

Csod�lni szokt�k az asszonyokat, ami�rt annyira szeretik gyermek�ket, m�gis azt tapasztaltam, hogy egyes nõk fiuk, vagy l�nyuk hal�la ut�n is tov�bb �ltek, sõt el is feledkeztek szenved�s�krõl, gy�szuk pedig idõvel enyh�lt. A nõst�nydelfin viszont minden teremtm�nyt f�l�lm�l ut�dim�dat�ban. Kettõt szokott k�lykezni. (…) Ha pedig egy hal�sz megsebes�t egy kisdelfint a szigony�val, vagy hegyes cs�kly�j�val. (…) A szigony a felsõ v�g�n likas �s egy hossz� zsin�r van hozz�erõs�tve. A szigonyv�gek al�mer�lnek, �s fogva tartj�k a zs�km�nyt. Am�g a sebes�lt delfinnek el�g az ereje, a hal�sz hagyja peregni a zsin�rt, hogy az �llat el ne szak�tsa, �s hogy mag�t a hal�szt kettõs baj ne �rje, nevezetesen, hogy a delfin se l�pjen meg a szigonnyal �s õ se maradjon hoppon. Mihelyt azonban �szreveszi, hogy a delfin lankad, �s hogy a seb erej�t veszi, �vatosan a k�zel�be evez, �s zs�km�nyul ejti. �m az anyadelfint nem rettentik meg a t�rt�ntek, �s nem menek�l el f�lelm�ben, hanem titokzatos �szt�n�tõl hajtva, v�gy�dva k�veti kicsiny�t. S b�r rettentõ a f�lelme, nem h�tr�l meg: nem hagyhatja el gyermek�t, akit pusztul�s fenyeget. S val�ban, olyan k�zel j�n a hal�szokhoz, - mintha bossz�t akarna �llni rajtuk - hogy szinte k�zzel is el�rhetõ. S mik�zben �gy cselekszik, noha megv�dhetn� mag�t �s megmenek�lhetne, gyermek�vel egy�tt rabs�gba esik. Ha viszont mindk�t kicsinye vele van, �s l�tja, hogy az egyik megsebes�lt �s horogra akad - mint kor�bban mondottam - a s�rtetlen ut�n �szik: fark�val l�kd�sve �s sz�j�val harapd�lva eltereli �t a vesz�ly k�zel�bõl. F�j�, tagolatlan hangot ad ilyenkor, a menek�l�s jele gyan�nt �gy menti meg kicsiny�t. A kisdelfin teh�t elmenek�l, �m anyja helyben marad, mig rabs�gba nem esik �s egy�tt pusztul el fogoly gyermek�vel.